Kétszeres magyar bajnok, és Eb harmadik helyezett. Utóbbi a magyar rallycross legjobb eredménye. Kiss Pál Tamás mindezt három év alatt érte el, úgy, hogy amikor szakágat váltott, sokan azt gondolták, nem lesz majd eredményes a formaautózástól meglehetősen távol álló rallycrossban.

Szinte mindenki azt mondta, hogy nagy visszalépés, mert a rallycross messze van attól a színvonaltól, amit azok a formaautós sorozatok képviseltek, amelyekben korábban versenyeztem. Viszont én 2014-ben láttam azt a Rallycross Vb mezőnyt, ami akkor vált Európa-bajnokságból világbajnoksággá, és magával ragadó volt a közeg, és szenzációs volt az atmoszféra amit ott láttam, és megláttam benne a lehetőséget.

De 2015 elején mégis majdnem befejezted az autóversenyzést.

Nem voltam messze tőle, de valamire még vártam. Éreztem, hogy ez a történet még nem ért véget,  de azt is tudtam, hogy nem akarok visszafele lépni. Olyan szakágat kerestem, ahol erős autóval mehetek, és az ellenfelek is nagyon magas szinten versenyeznek. Aztán egyszer csak minden a helyére került, mert éppen akkor próbálta Rabócsi Tibi a bátyámat, aki 2008-ban rallycross bajnok volt, visszacsábítani a szakágba, hogy a hazai rallycross is új lendületet kapjon. Tibi már akkor látta, hogy külföldön szinte kilőtt a rallycross, és olyan nevek, mint Petter Solberg, Mattias Ekström vagy Timmy Hansen, aki rallycross legenda Kenneth Hansen fia, és nem mellesleg korábbi ellenfelem a GP3-ből már a Vb-n versenyeztek, és újabb nagy neveket vártak a sorozatba. Aztán a bátyám maradt a raliban, én pedig a rallycrossban folytattam.

Az első év nem volt egyszerű, három különböző autóval is próbálkoztál.

Az első év valójában arról szólt, hogy meglássam, hogy ez valóban az e, amit kerestem. Emiatt béreltük az autót, és mindent az elejéről kellett kezdeni, és mindent akkor kellett megtanulni. Volt egy meglepetésszerű győzelmünk is, de mégsem futottunk teljes szezont a bajnokságban, hanem inkább olaszországban indultunk az első Eb futamomon, méghozzá azt az autót béreltük ki, amivel most is versenyzek. Annak ellenére, hogy egy műszaki hiba miatt nem tudtam elindulni a döntőben, úgy értékelem, hogy szenzációsan sikerült a hétvége, mert azonnal éreztem, hogy megtaláltam amit kerestem.

Voltak olyan hangok is, hogy úgysem fogod megszokni a murvát, a turbót, az összkerékhajtást. A két bajnoki cím, és az Eb eredmények ezekre is választ adtak?

Ezekre is, és magamnak is bizonyítottam vele. Azért annyira nem aggódtam, mert a formaautózásban is láttam, hogy ha egy új technikába ültem, egy ismeretlen csapattal, akkor nagyon hamar ott tudtam lenni a mezőny 10. helye körül, miközben a többi újoncnak tovább tartott az, amíg megszokta az autót. Így volt ez a WSR-ben is, ahol nagyon komoly technikával találkoztam először épp a Hungaroringen, de így volt a többi sorozatban is, sőt a raliban is, amikor a Szilveszter Ralin kipróbáltam egy raliautót. Lehet, hogy ez nem 100 százalék volt, és az is lehet, hogy később a többiek utolértek, sőt akár meg is előztek, de a 90-95 százalékos szintet nagyon hamar elértem mindenhol. Emiatt érlelődött bennem az a gondolat, hogy ha egy szakágban különféle okok miatt nem is tudok a csúcsig jutni, de magamnak bizonyíthatok azzal, hogy úgymond összetett versenyző lehetek, aki bármibe ül bele, azzal gyors tud lenni. Ennek a folyamatnak a része volt a rallycross is, hiszen mégiscsak egy 600 lóerős, összkerékhajtású szörnyeteg, ami vegyes talajon, keresztbe sodródva közlekedik egy mindössze egy kilométeres pályán, és közben az ellenfelekkel is meg kell küzdeni. Ez a küzdelem pedig teljesen más, mint amit eddig tapasztaltam, mert meg kellett találni azt a nagyon szűk mezsgyét, amikor a szabályosság határán belül, kilinccsel a másik autójához érve, de azt nem kilökve kell előzni. Sok ralis például ezen vérzett el, amikor a rallycrossban próbálkozott, mert nem tudták megszokni ezeket a csatákat, valamint azt, hogy itt annyira rövidek a versenyek, hogy egyetlen tizedmásodpercre sem lehet lazítani. Ezek miatt tudtam azt, hogy nem okoz majd komoly gondot, hogy megszokjam a változásokat, de azt is el kell ismerni, hogy nem volt egyszerű megtanulni a rallycrosst. Az eredmények választ adtak a kérdésekre, és az is óriási siker volt, hogy az idei évben már importőri támogatással tudtunk versenyezni. Mosolyogva olvastam, azokat a kommenteket, hogy mennyire jókor és jól váltottam szakágat, és át is futott bennem, hogy az elején bezzeg nem ezek a hangok voltak dominánsak. Emiatt duplán örülök, mert nemcsak magamnak, hanem a szurkolóknak, és a kételkedőknek is bizonyítottam.

2016-ban már Miskolcon volt az a Peugeot amivel az Eb-n indultál Franciacortában, de megint húztatok egy merészet, mert saját csapattal üzemeltettétek. Csúcstechnikát üzemeltettetek Miskolcon, úgy, hogy volt amikor még a gyáriak is rátok figyeltek.

Nagyon büszke vagyok erre a csapara! Valóan volt olyan verseny, és erről eddig keveset beszéltünk a nyilvánosság előtt, hogy a gyári csapat jött oda hozzánk, megkérdezni, hogy milyen beállításokkal mentünk, amivel őket is megvertük. Ezek voltak azok a pillantok, amik felértékelték azt a rengeteg munkát, amit belefektettünk ebben a két évben ebbe a kis csapatba. Nagyon kevesen vagyunk ez igaz, máshol jóval többen végzik ezt a munkát, de mindent szívvel lélekkel csinálunk. Mindenki tisztában van minden munkafolyamattal, mindent megosztunk egymással, és közös a cél, az, hogy mindig a lehető legjobb eredményt érjük el. Ha épp nem vagyok ott a műhelyben, ők akkor is tudják, hogy a háttér megteremtésén dolgozom, és fordítva is igaz, ha nem vagyok ott, akkor tudom, hogy jó kezekben van az autó és a műhely. Év közben több olyan versenyhétvégénk volt, amikor a leintés után nem az ünneplés és a pihenés következett, hanem további munka, mert utaztunk az Eb-re vagy épp a hazai futamra, és ezek a hajnalokig tartó több hetes kihívások megedzették, és összekovácsolták a csapatot.

Mennyire volt nehéz a hazai bajnoki küzdelem? Mint oly sokszor, az eredménylista most is csalóka, mert abból úgy tűnik, hogy sima győzelem volt, de az idei Kiss Pál Tamás – Kárai Tamás csatát még évekig emlegetni fogjuk.

Pontosan azért volt, nehéz ez a küzdelem, mert a pályán a versenyző dolgozott bennünk, de sokszor figyelni kellett arra is, hogy hétfőn mindketten az EB-re utaztunk. Volt amikor nem tudtuk visszafogni magunkat, és egy vehemens csatává fajult az a küzdelem, ami jellemezte az egész évet. A kakucsi versenyen mindketten tudtuk, hogy nem szabad kockázatot vállalni és összetörni a kocsikat, mégis mindketten bevállaltuk. AH viszont az egész szezont nézzük, akkor eben a küzdelemben szerintem mindketten rengeteget fejlődtünk versenyzőként. Nekem ehhez kellettek az Eb-n elszenvedett pofonok is, de végül eljutottam odáig, hogy már a pályán is lépésekkel előre gondolkodok. Ennek is köszönhető, hogy  az utolsó két magyar bajnoki futamon már szinte össze sem értünk, még akkor sem, ha fej fej mellett indultunk a rajtnál, és a versenyeken is megvoltak a nagy csaták, és szűk előzések. Ugyanez igaz az Eb-re is, a végén már sikerült úgy menni, hogy nem is vizsgáltak minket.

A hullámvasutat, hogy viselted? Kezdtél egy pazar barcelonai szerepléssel, aztán jöttek a mélypontok.

Egymás után négy hétvégénk ment tönkre, az Ob futamokat is figyelembe véve, de fel tudtunk állni. Tanultunk belőle, és utána már úgy versenyeztünk, hogy nem találtak rajtunk fogást a versenybírák sem, mégis gyorsak voltunk. Most látom azt, hogy teljes értékű rallycross versenyző lettem, és most értünk el egy olyan szintet, hogy akár a Vb rajtrácsra is bátran oda mernék állni.

Ha jövő héten oda állhatnál, akkor mire lennél képes ebben a felállásban?

A legjobb pillanatainkban, amikor az autó is és én is a csúcson tudtam menni, akkor az egykörös tempóban a 3. és 5. hely közt tudtunk menni. Átlagban inkább a stabil top10-ben tudnánk megkapaszkodni, ami nyilván a hatodik és a tizedik hely közt lenne. Ha azt is beleszámolom, hogy az előfutamokban egy jobb eredmény az erősebb előfutamot is jelenti, komolyabb csatákkal, nehezebb ellenfelekkel, akkor a legtöbb pályán ott tudnánk lenni az elődöntőben. Talán Franciaországban az esőben láttam volna esélyt arra, hogy odaérjünk a döntőbe. Persze nehéz összehasonlítani az almát a körtével, és azt is látom, hogy a Vb élmezőnye azért még egy jó nagy lépéssel előttünk volt. Privát csapattal, és a privát versenyzőknek elérhető fejlesztésekkel ez a maximum, az elődöntő az amit, viszonylag stabilan el lehet érni.

Mi kell ahhoz, hogy 2018-ban megint két helyet lépj előre az Eb-n, és bajnok legyél?

Az autóversenyzéshez is három dolog kell, pénz, pénz és pénz. De ha komolyra fordítjuk a  szót, akkor tény, hogy vannak olyan fejlesztések, amit pénzért sem lehet megkapni, ezért a megfelelő források mellé egy olyan gyári háttér is kellene, amivel technikai támogatás is jár. A rallycross már az Eb élmezőnyében is olyan magas szintű, hogy szerintem jövőre erre mindenképpen szükség lesz az Eb címhez. Idén mi a tavaly év végi fejlesztéssel mentünk, és az is olyan szenzációsan működött, hogy megdöbbentem a különbségen. Az Eb címhez az is kellene, hogy sokkal többet tudjunk tesztelni, hogy az összes pályát végig tudjuk járni. Három lépcsőt látok most. Az egyik nagy ugrás, hogy valaki egy Supercarral kilépjen a nemzetközi porondra, hasonlóan nagy lépés az, hogy a dobogóra tudjon állni, és amikor az utolsó ezredekről van szó, akkor az megint egy hasonló léptékű fejlődést igényel. Mindent megteszünk, hogy ezt a lépést is megtegyük, de ez már nem rajtunk múlik. Letettük az asztalra amit lehetett, nagyon hamar elértük azt a szintet, hogy a legnagyobb riválisok is átjöttek a szezonzárón gratulálni azeredményeinkhez. Készen állunk az utolsó nagy lépésre,  de azt is látjuk, hogy ez most már nem rajtunk múlik.

Végül térjünk vissza a beszélgetésünk elejére. Így két teljes szezon után hogy látod, azt kaptad a rallycrosstól, amit vártál?

Talán még többet is. Utolsó gokartos éveimben éreztem ezt a magabiztosságot utoljára, hogy a külső körülményektől függetlenül olyan összhang van köztünk a versenyautóval, hogy hozzá tudok tenni olyan pluszt is, amire azt gondolnánk, hogy nem a versenyzőn múlik. Ezzel pedig a legreménytelenebb szituációból is nagyon jó eredményeket tudunk elérni. Ez talán az a pont, ami miatt a rallycross annyira közel került hozzá, mert itt jóval nagyobbnak érzem a versenyző szerepét, mint például a pályaautózásban. Természetesen itt is nagyon fontos a technika, és az apró részletek, és ahogy fejlődik a rallycross egyre fontosabb lesz, de mégis meghatározóbb a versenyző szerepe. Kockázatot kell vállalni, tökéletesen kell rajtolni, nem szabad hibázni a taktikában, és még sorolhatnám, de mindezek kombinációja azt adja, hogy az általam próbált szakágak közül itt a legnagyobb az élmény a versenyző számára.

forrás: race1.hu