Kilenc magyar bajnoki cím és három CEZ bajnoki cím után mit akarhat még az ember? Nos, ha Harsányi Zoli válaszolna erre a kérdésre biztosan azt mondaná, hogy ezekből még sokat. Harsányi Zoltán tele van tervekkel, célokkal, fejleszt, épít és alig várja az idény kezdetét.

Az idei év sok izgalmat tartogat számára, hiszen egy nagyon erős mezőnyben egy új autóval kell majd megküzdenie a legjobbnak járó kupákért, pontokért. Harsányi Zolival a múltról, a jelenről és az idei tervekről is beszélgettünk…

RiKA: Mesélj! Hogyan telik a téli felkészülés nálatok?

Harsányi Zoltán: Már az utolsó verseny óta készül az új versenyautóm, ami egy Mitsubishi Lancer EVO X lesz, így nem túl nyugodt időszak áll mögöttünk. Mivel a március 12-13-i slovakiaringi futammal már indul a szezon, így nem fogunk tudni elkészülni az új autóval, azt csak várhatóan a harmadik, májusi máriapócsi futamon láthatják majd a nézők.

RiKA: Az első verseny már a nyakunkon, március 12-13-án végre újra szívhatunk egy kis benzingőzt. Kiket szeretnél elsősorban csak a visszapillantóban látni? 🙂

Harsányi Zoltán: Mindenkit csak magam mögött szeretnék látni. Én mindig nyerni megyek, mindig az első hely megszerzése a cél. Mindig a versenyen dől el, hogy mit tudok kihozni aznap a technikából.

RiKA: Hogyan készülsz fel versenyzőként egy versenyre?

Harsányi Zoltán: Folyamatosan edzőterembe járok, nálam a „kondizás” már egy picit mániává vált. De nem is bánom, mert ennek köszönhetően a hat kör után sem lóg a nyelvem. Korábbi baleseteim miatt sajnos az úszásról és a futásról le kellett mondanom, de ez a fajta edzés elég a jó erőnléthez.

RiKA: Lépjünk egyet vissza a múltba. Mi volt a múlt év legkedvesebb és legrosszabb emléke számodra?

Harsányi Zoltán: A múlt év legrosszabb emléke a Kárai Tomival való ütközés volt rögtön az első futamon. Mivel már mindenért jár pont, így úgy éreztem, hogy az egész év a felkapaszkodásról szól majd. A többiek balszerencséje és az én szerencsém kellett ahhoz, hogy második lehessek.

A legkedvesebb emlék pedig egyértelműen az utolsó versenyhez kapcsolódik, ahol a kisfiam is rajthoz állt egy Suzukival. Nem féltem őt, hiszen hosszú évek óta űzöm ezt a sportot. Ráadásul mióta versenyez a fiam, azóta jobban is tanul, hiszen jó eredmények kellenek az iskolában is ahhoz, hogy a pályán is megmutathassa azt, hogy mit tud.

RiKA: Lépjünk sokat vissza a múltba. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor azt mondtad: én versenyezni akarok?

Harsányi Zoltán: 15 éves koromban motorversenyen indultam először egy ötven köbcentis Simsonnal. Sajnos elég sok balesettel járt ez a sport és az alkatom sem volt túl ideális, így váltottam és jött a gyerekkori álom: az autóversenyzés.

RiKA: Mit vársz az idei évtől?

Harsányi Zoltán: Izgalmat és jó versenyeket, ami adott, hiszen sok top pilóta áll rajthoz top autókkal. Úgy érzem az idei magyar versenyek felérnek majd egy kis EB-vel. Az új autó persze plusz izgalmat is hoz majd. Addig is fejlesztjük a régi autót is, hogy az első két versenyen lépést tudjak tartani a többiekkel.

RiKA: Egy verseny kimenetele szerinted hány százalékban függ a technikától, hány százalékban tőled és hány százalékban a szerencsétől?

Harsányi Zoltán: Az újfajta magyar rallycross annyira komoly szintű már, hogy jó technika nélkül nulla százalék esélyed van. Most már sok 500-600 lóerős autó van a mezőnyben, amivel fel kell tudni venni a versenyt. Fejben is ott kell lenni maximálisan, mindig. A szerencse elsősorban a baleseteknél játszik szerepet, például egy rajtnál történő koccanásból a „dominó-elv” szerint bárki kijöhet rosszul. A csapat pedig legalább annyira fontos, mint maga a versenyző, a rallycross ma már nem egyéni sport.

Engedd meg, hogy ezúton megköszönjem a Posztobányi családnak, hogy mindig mellettem állnak. A családfő és három fia a Skodás korszakom óta segített mindenben. Hihetetlen jó a kapcsolatom velük, nekik köszönhetem a pályafutásomat.