Egy nagyon szomorú hangot vártam volna a telefonban megszólalni, mikor Kárai Tamást tárcsáztam. Nos, egy teljesen higgadt, kiegyensúlyozott Tamás felelt érdeklődésemre.

“De, igazából szomorú vagyok, persze. De én nem ezzel akarok foglalkozni. Minden rosszban is van valami jó. Most azt tudom mondani, hogy minden klasszul ment az előfutamokban. Jó időket autóztam, és a kocsi a friss motorral jól muzsikált” – értékelt az élről kieső Tamás.

” Persze menet közben jön meg az étvágy. Vártam a döntőt és bizakodó voltam, hisz az addig elért eredményeim teljesen egyenrangúak voltak a többiek teljesítményével. Aztán másképpen alakult. A második körben jobb első féltengely törésem lett. A balos murvás kanyarban már nem volt összkerékhajtás, inkább hátsó kerekes lett a kocsi. Na most, ha ennek az ötszáz lónak ott gázt adsz, bizony kitör a hátulja, így is történt sajnos. A jobb oldala a gumifalnak csapódott.”- magyarázta az okát.

” De ez, amit most hétvégén tapasztaltam, nagy erőt ad. Nekem és a csapatnak is bizonyította, hogy jó úton járunk, és igen lehetnek győzelmi esélyeink is. És legközelebb a RabócsiRingre az új Audival érkezem majd. “– jelezte bizakodóan Kárai Tamás.