Mózer Attila a döntőben nem látta meg a célvonalat, de így sem elégedetlenül értékelt.

“Nagyon jó kocsit kaptam a srácoktól. Ezúton is köszönöm nekik. Jól muzsikált a Skoda, nem volt vele semmi bajom. Vártam is a hétfői napot, mert élveztem az autózást” – kezdte Attila a kellemes élményeket.

“Hétfőn viszont én hoztam egy rossz döntést. A második előfutamban Pucherrel mentem ki együtt Joker-körre. Na, ezt nem kellett volna… A sáros, murvás talajon elrontotta az ívet, én belül maradtam szűken, hogy elmenjek mellette. Nos ott frankón belementem egy nagy pocsolyába, ami rendesen beterített. Még ez sem lett volna akkora gond, ha működött volna az ablaktörlő, de pont az én felemen nem…” – ecsetelte a “kilátásait” Attila.

Ati, én itt csak egy ablaktörlőt látok...))) (a szerk.)

“A szünetben a srácok lemosták a kocsit. Hogy most ennek volt e az eredménye, vagy így rendelte a sors, nem tudom, de a jeladó hibát jelzett. Futam közben dadogott is néha a motor, kihagyott pár alkalommal.”

“A csapat ezután kicserélte az összes gyertyát. Aztán a döntőben ismét jött a dadogás, és két kör után meg megállt a Skoda. A mai nap kérdése éppen az, hogy pontosan kiderítsük, mi a hiba. Valami vezetéktörés lehet, de az ilyent a legnehezebb megtalálni. Összességében elégedett vagyok, mert ott voltam a döntőben, Pucherrel vívtam, és Vass Zoli idejét is rendre megközelítettem. A fiaim örömmel vártak, és ez nekem így elég…”

A képeket Borsós Lászlónak köszönjük!