A kilencszeres magyar bajnok Harsányi Zoltán pályafutása során több verseny végén ünnepelt a dobogón, mint amennyin nem, mégis van az a helyzet, amikor még tőle is bombameglepetésként hat egy második hely. A 2016-os Rallycross Országos Bajnokság utolsó előtti, máriapócsi futamának egy bizonyos pontján minden észérv ellene szólt, ő azonban a sírból visszahozta valahogy a versenyt, és a végén fülig érő mosollyal integethetett csapatának a pódiumról.  

Legyünk őszinték, az idei erőviszonyokat és a SuperCars jelenlegi magyar bajnoki mezőnyét és csúcstechnikáit ismerve eleve nem Harsányi Zoli és a sok harcot megélt Mitsubishi Lancer Evo V-ös számított a verseny fő favoritjának, és a versenyhétvége első felének alakulásai sem éppen javítottak a rutinos pilóta-autó páros esélyein. Az első előfutamban ugyanis olyan történt Harsányival, ami hosszú pályafutása alatt még egyszer sem: elfelejtett kimenni Joker-körre, ami miatt fél perces büntetést kapott, és a 3. helyről visszasorolták a 7. pozícióba.

Az igazán nagy krach aztán a második előfutamban ütött be, ekkor ugyanis hengerfejes lett az Evo V-ös motorja, és nagyon úgy nézett ki, véget ért számára a máriapócsi hétvége, mivel lehetetlen küldetésnek tűnt ilyen rövid idő alatt helyrehozni az autót. „Őszintén szólva már át is öltöztem, amit pedig sohasem szoktam verseny közben. Már civilben voltam és néztem a versenyt, amikor egyszer csak szóltak a fiúk, hogy öltözzek csak vissza, mert menni kell! Megleptek, tényleg nem ismernek lehetetlent! Nagyon ramaty állapotban volt a motor, de valahogy mégis olyan állapotba hozták, hogy rajthoz tudjak állni az elődöntőben. Ezúton is köszönöm nekik!” – meséli Zoli.

A nem várt ajándékra, hogy mégsem ért véget számára a verseny, a lehető legjobb módon reagált a pilóta, akire innentől kezdve a szerencse is rámosolygott. „Az elődöntőtől kezdve annyi mázlim volt, hogy az már szinte sok!” – vallja be nagyon őszintén és sportszerűen Harsányi. „Már eleve az szerencse, hogy az új szabályok értelmében egy előfutam és egy másik előfutamban teljesített plusz egy kör is elegendő ahhoz, hogy valakit értékeljenek, és bekerülhessen az elődöntőbe. Így a 10. helyen becsusszantam, ráadásul a gyengébbik elődöntőbe kerültem, ahonnan viszonylag kímélőbb üzemmódban is bejutottam a 2. helyen.”

„A döntőre ezek után úgy álltam ki, hogy ott már tényleg csak nyerhetek. Nekilendültem a 2. sorból, és a rajtom nagyon jól sikerült, bár szerintem a többiek is bealudtak egy kicsit. Aztán az első kanyarban volt egy kis kicc-kocc, és már a fal felé nézett az autóm, állítólag volt olyan srác a szerelőim között, aki már el is fordult azzal, hogy ’na, ennek annyi, mehetünk csomagolni’, de valahogy sikerült visszahozni egyenesbe az autót, utána pedig nyomtam, ami a csövön kifért. A végén Kárai Tominak problémája adódott, így ezzel is szerencsém volt és meg tudtam előzni őt, így lettem második. Számomra is hihetetlen, hogy hogyan sikerült felérni ide, de ebből is látszik, hogy sosem szabad feladni, mert bármikor fordulhat a szerencse. Ahhoz persze ott kell lenni közel, hogy az ember élni is tudjon vele. Mi most élni tudtunk, ami nagyon boldoggá tesz. Jó volt újra a dobogóról integetni a fiúknak” – mondta el vidám hangon a sokszoros bajnok, akinek más oka is volt az örömre a hétvége végén, hiszen fia, Kisharsányi eddigi legjobb eredményét elérve a 4. helyen végzett az Astra Divízió döntőjében.

Fotó: Kollár Attila

.