Mózer Attila – Aki már nem akarja megmenteni a világot, mégis megteszi… Mózer Attila azt mondta nekem, hogy ő már nem akarja megváltani a világot. Az én szememben mégis ezt teszi, hiszen két szerelme van: a családja és a rallycross, és mindkettőhöz vakon hűséges. Összefűzi finoman e kettőt úgy, hogy mindenki boldog legyen. Hiszen kell az a bizonyos adrenalin-löket, ami előre visz…

RiKA: Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba az autósporttal?

Mózer Attila: Igazság szerint én már 13 évesen kipróbáltam magam salakmotorban. Nagyon tetszett, de miután egy barátom meghalt már veszélyesnek ítéltem meg. Ráadásul a szüleim előtt is lebuktam, kiderült ugyanis, hogy én írtam alá az ő beleegyező nyilatkozatukat és így sok pofon kíséretében letettem a salakmotorról, ami a mai napig szerelmem. Szerencsére gyakran eljutok világbajnoki futamokra.

RiKA: A salakmotor után jöhetett a ”négykerék”?

Mózer Attila: Igen. Egyszer sikerült egy amatőr versenyen beülnöm egy ilyen autóba és onnantól megpecsételődött a sorsom. 17 éve nem mozdulok innen.

RiKA: Mit jelent számodra a rallycross?

Mózer Attila: Kipróbáltam a rallycrosst és a rallyt is. Most már a rallycross ezekkel az autókkal óriási kihívás. Nagyon sok improvizáció van, nem ott kanyarodunk, ahol mi akarunk, hanem ott, ahol hagyják. Elöl húznak, hátul tolnak, oldalról löknek, így ez egy elég jó sport. A rallyban, amikor a fák között 200-zal mész, az egy olyan adrenalin-löket, amit itt nem kapsz meg, viszont az összes többi, mint például az autó teljesítménye, a gyorsulás, a test a test elleni harc, ezekben mind jobb. Ez ráadásul egy családbarát sport. Bemegyünk a pályára 5-10 percre, a gyerekek itt vannak, együtt vannak velünk, szerelik az autót. Rallyban 20 percre látod őket egyszer, itt azonban minden egyes dolgunkat figyelemmel tudják kísérni.

RiKA: Akkor inkább rallycross?

Mózer Attila: Igen. A rallycross ráadásul teljesen nézőbarát, hiszen bejöhetnek a depóba is. Az egésznek van egy különleges hangulata. Együtt tudsz lenni a családdal, nekem pedig fantasztikus kikapcsolódás, hiszen kimegy a sok hülyeség az ember agyából ilyenkor. Ez egy olyan adrenalin-fröccs, ami legalább a következő hét szerdáig kitart.

RiKA: Az autódról virít, hogy mennyire fontos számodra a család…

Mózer Attila: Mi már páran nem fogjuk megváltani a világot. Nincsenek EB-s, VB-s álmaink. Szerencsére meg tudjuk tenni, hogy különböző támogatók segítségével versenyezhetünk. Látszik az autómon is, hogy mennyire fontos a család, hiszen a barátom és az én családom van a motorháztetőn, a szerelőim pedig az autó oldalán. Én ezzel próbálom megköszönni azt, hogy mellettem állnak. A család az az első, eltűrik a hülyeségünket, azt, hogy megyünk versenyre és ide-oda, sőt a barátomék támogatnak is és itt vannak velem. A szerelőknek viszont azt köszönöm meg, hogy ilyen autót adnak alám, és bár nem nagy dolog, de ezzel a dekorral is tisztelgünk nekik. Ez nekem nagyon fontos dolog.