“Nekem tetszett a pálya. Gyors, kellemes, de komoly kihívás is. Ugyanolyan, mint régen, ha ránézel nagyon egyszerűnek tűnik, de a végén kiderül, hogy van néhány trükkje. Csak fél méter ide vagy oda, és már tizedeket lehet rontani egy kanyarban. A hátsó murvás kanyar az elég érdekes, mert ha ránézel szűk, de mégis tempósan el lehet ott fordulni. Kifelé is dől, és ha egy kicsit nagyobb a tempó, akkor közelebb van a fal, mint kellene. Mentünk 12 kört, de nem volt elég. Van már némi fogalmunk róla, de még van mit feltérképezni“- kezdte az új pálya elemzésével Mózer Attila, de a trükkös részekről nem tudtunk többet kihúzni belőle. Egyrészt nem akart a bajnoki ellenfeleinek segíteni, másrészt pedig nagyon sportszerűen azt mondta, hogy ha tévedne, azzal rossz irányba sem szeretne senkit elvinni.

“Az autónak nagyon tetszett a pálya. Teljesen új motort kapott, azt, amit egy éve vártunk már. Teljesen más lett, mint a régi. A padon is nagyon jó paramétereket mutatott, és a pályán is meggyőző. Teljesen másképp kell vezetni, mint az előzőt. Az 5500-5700-as fordulaton érte el a csúcsteljesítményét, ez viszont már 4300-nál. Körülbelül 150 Nm-rel nyomatékosabb is, így egészen más stílusban kell vezetni, nyomatékból kell autózni. Nagyon nagy különbség, hogy a régi motorral volt egy kicsi gázkésedelem, most pedig azonnal történik minden. Ez a kanyarokban elég érdekes, egyszer-kétszer közel kerültem miatta a palánkokhoz, de most már kezdem érezni, és élvezni. A nézőknek is van egy jó hírem, még lángolósabb lesz mint valaha” – mondta Attila.

Az új motor a lehető legjobbkor érkezett, hiszen a bajnoki harmadik helyért nagy csata dúl Mózer Attila, Vass Zoltán és Spitzmüller Csaba közt. “Iszonyatos nagy csata lesz. Spici van most egy kis lépéselőnyben. Vass Zoli a nagy odaérőbajnok, ő aztán a szerencsével nem áll hadilábon, én meg ezt nem engedem, így jó kis küzdelmet várok. Gondolom még a többiek is beleszólnak majd: Kiss Pál Tomi, Kárai Tomi és Pucher más ligában játszanak, de utána ott lesz Höller papa, aki odapiszkál mindenkinek, és ott leszünk mi hárman” – árulta el várakozásait Attila, de van egy olyan érzésünk, hogy akárhol végez a szezon végén, a jókedve töretlen marad. “Nem lesz olcsóbb a kenyér, ha harmadik vagyok, vagy ötödik, és az élet sem lesz könnyebb. Az biztos, hogy ha egy jó csata van, akkor azt nagyon fogom élvezni. Abban is biztos vagyok, hogy Spici és Vass Zoli is korrekten versenyez majd, de egyikünk sem az a fajta aki elveszi majd a gázt. Szerintem a nézőknek lesz a legélvezetesebb. Nekünk lehet, hogy költséges lesz, de jó versenyt várok. Abban is biztos vagyok, hogy mindegy melyikünk lesz a harmadik, a másik kettő biztos, hogy gratulálni fog neki.” Mit is mondhatnánk erre? Köszönjük Attila, erről szól a rallycross!

Végül a megkerülhetetlen kérdés is szóba került, hogy mennyire tetszik Attilának az, hogy a Rabócsiringen is több lett az aszfalt. A válasz egy érdekes nézőpontra is rávilágított: “Én szeretem a murvát, de a nemzetközi versenyeken ez a tendencia. Ennek ugyan Nyirád nem örül, de látni kell, hogy ha itthon is ilyen pályákon megyünk, akkor az Eb-n és a Vb-n nem ijed meg a versenyző mondjuk egy 400 méteres egyenestől, mert itthon is hozzászokik. Olaszországban az első Eb futamomon megijedtem, hogy itt majd 170-nel fogunk menni, most viszont már 150-160-nal közlekedünk Máriapócson is, és ezzel is közelebb kerülünk a nemzetközi elithez.”

Mózer Attilával nem beszélgettünk a lettországi Eb óta, így a végén arra a kalandra is kitértünk. “Nagyon tetszett a futam. A pálya is jó, de  a rendezés pazar volt, és sokat tanultam belőle. Amikor egy miniszter adja át a díjat az jelzés, hogy mennyire elismerik, és becsülik ott a rallycrosst, és látják, hogy milyen mértékben fejlődik a sportág. Jó lenne itthon is eljutni erre a szintre, és itt most nem az anyagi, hanem az erkölcsi támogatásra gondolok.  A verseny nagyon jó volt, annak ellenére, hogy sajnos csak egy futamot tudtam menni, mert egy leszakadt szelep miatt totálkáros lett a motorunk. Azon a futamon az első 50 méteren azt sem tudtam hol vagyok, annyi pofont kaptam. Viszont ezek oldalról jöttek, hátulról senki nem lökte meg a másikat. Ha tiéd volt a pozíció, akkor azt elfogadták a többiek. Ez a test test elleni korrekt harc az, aminek benne kell lenni, mert a miénk egy kontakt sport. Az első előfutamban az első öt helyezett a négy körön hét tizedmásodpercre volt egymástól, ez azt mutatja, hogy mennyire egységes teljesítményt nyújt az első tíz versenyző. Összességében nagyon tetszett a verseny, lemértük magunkat, és biztos, hogy jövőre is menni fogunk. Azt, hogy melyik kategóriában megyünk, még nem tudom, mert a Super1600-ban ott tudunk lenni az élmezőny közelében, és a szívemhez is közelebb van, de a Supercar az olyan, mint a piros ász: visz mindent.”